A térnek azt a részét nevezzük látótérnek, amelyet a szemmel egy pontra fixálva egyszerre belátunk. A látótér vizsgálatát tekintve megkülönböztetünk egymástól perifériás és centrális látóteret.
Perifériás látótér
A perifériás látótér a környezetben való tájékozódást segíti. A finom részletek megkülönböztetésére nem alkalmas, de általa érzékeljük a színeket és a mozgást.
Centrális látótér
A centrális látótér teszi lehetővé az éleslátást, az arcfelismerést és a színárnyalatok megkülönböztetését.
A látótérvizsgálat olyan szembetegségek korai felismeréséhez és diagnosztizálásához, mint a zöldhályog (glaucoma), elengedhetetlen. Fontos lehet még egyes neurológiai megbetegedések esetén is a látótér vizsgálata.
Milyen szembetegségek esetén szükséges a látótér vizsgálat?
- zöldhályog (glaucoma)
- a látópályát is érintő központi idegrendszeri betegségek
- a szem keringési zavarai
- az érhártyát és az ideghártyát érintő gyulladásos folyamatok, tumorok
- a látóideg gyulladásos betegségei
- a látóideg keringési és toxikus megbetegedései
- örökletes szembetegségek
- hivatásos jogosítvány megszerzése / meghosszabbítása esetén
Hogyan történik a látótér vizsgálat?
A látótérvizsgálat periméterrel– azaz egy speciális készülékkel történik. Annak a területnek a vizsgálata történik, amit a páciens egyenesen tartott, mozdulatlan fel és szemtartás mellett lát egyszerre.
A vizsgálat során mindkét szemen külön-külön feltérképezésre kerül a látótér számítógép segítségével. A vizsgálat különösen fontos, ha a páciens olvasószemüveget is használ – ilyen esetben az egyik szemet le kell takarni, majd a páciens fejét az álltartóba kell, hogy helyezze. Nagyon fontos, hogy a vizsgálat alatt a páciens csak a középső jelzőfényre nézzen.
A perifériás látótérben itt-ott, felváltva villannak fel pontok, melyeket úgy kell jelezni a páciensnek, hogy nem néz a vizsgálatot végző orvos felé. A gép egyes pontokat többször is ellenőriz, majd ugyan ezt a folyamatot ismétli meg a másik szemen is.
Mi történik a látótérvizsgálat után?
A látótérvizsgálat eredményeképpen egy színes kép rajzolódik ki, mely megjelöli azokat a részeket, ahol látótérkiesés vagy a látótér érzékenység csökkenése áll fenn. A kiesett területek mérete összehasonlítható, követhető. Kiterjedésükből levonhatók fontos következtetések is.
A vizsgálatnak semmiféle mellékhatása nincs, fájdalommentes.
